Chip 1996 April/CHIP 1996 aprilis (CD06).zip/CHIP_CD06.ISO/hypertxt.arj/9308/VINYO2.CD

Text File | 1995-04-19 | 27KB | 428 lines

          @VMegpörgettük ôket...@N

          @V23+1 merevlemez-meghajtó tesztje@N

          Kbyte-ok,  Mbyte-ok,  Gbyte-ok...  Egyre  nô  a merevlemezek
          kapacitása.  Egy  nagyobb  vinyón  ma  már  elfér egy kisebb
          könyvtár  összes  könyvének  szövege  -- a képek még nem, de
          már  nincs  messze  az idô, amikor ez a kijelentés is idejét
          múlja  majd.  Mindannyian  kíváncsiak voltunk, mit nyújtanak
          a   tesztre   összegyûlt,   meglehetôsen  eltérô  felépítésû
          merevlemezek.  Mint  minden  új  tesztünk  során, ezúttal is
          sok tapasztalatot szereztünk.



          A  teszt  március  végén startolt. Az eltelt több mint három
          hónap   során   költöztünk,  építkeztünk,  átalakult  lapunk
          külalakja,  formálódott  tartalma  is,  s  ez  a  teszt csak
          tolódott,  tolódott  egyre...  A  tesztre  benevezett  cégek
          közül   többnek   is  elfogyott  a  türelme,  s  visszakérte
          beküldött  holmijait.  Voltak,  akik utólag, minden korábban
          megadott   határidô  után  küldtek  be  merevlemezeket,  nem
          sokkal  késôbb ôk is visszakérték. Ezúton is elnézést kérünk
          minden   visszalépôtôl   --   és  a  kitartóbbnak  bizonyult
          cégektôl     is.    Bízunk    benne,    hogy    a    kezdeti
          tapasztalatszerzéseken   túljutva   legközelebb  már  szoros
          határidô   mellett  is  gyorsabban  fogunk  tudni  tesztelni
          merevlemezeket.

          Szóval,      a     mezôny     többször     is     átalakult,
          teszt-elképzeléseinkkel  együtt. Reméltük, hogy az Euroteszt
          II-vel  mérhetjük  majd  meg  a  végül  felsorakozott mezôny
          tudását.  Az  Euroteszt  II  végül  elkészült,  de  még  nem
          végleges  formában,  kompatibilitási  problémák merültek fel
          több   alkalmazás   új   verziójával  is  (például  a  dBase
          IV-gyel).  A merevlemez-tesztet szerettük volna egybekötni a
          lemezcache-programok   tesztjével.  Kiderült,  hogy  többnek
          szintén    kompatibilitási    problémái    vannak   bizonyos
          programokkal  és  környezetekkel, ezek tisztázása pedig idôt
          igényel.  Idô,  idô,  idô...  pontosabban  idôhiány.  Emiatt
          mondtunk     le     az     IDE-vinyók     egymás     közötti
          inkompatibilitásainak  felmérésérôl is. Kihagytuk a tesztbôl
          a  vezérlôk  tesztelését. Kihagytuk a... De ne is folytassuk
          tovább.

          Maradt  azért  tesztelni való így is. Elôször tekintsük át a
          mezônyt!   Több   érdekes  megoldással  is  találkoztunk.  A
          korábban  elterjedt  négy  nagy  PC-s merevlemez-szabvány --
          ST506,  ESDI, SCSI, IDE -- közül kettô: a nagy teljesítményû
          rendszerekhez  tervezett  SCSI,  és az olcsó megoldásra törô
          IDE  maradt  talpon.  Megjelentek  viszont olyan megoldások,
          amelyekkel  a gyártók a hordozhatóság és könnyû bôvíthetôség
          problémájára   keresnek  választ:  printerportos  illesztésû
          merevlemezek,  köztük  cserélhetôk is. Mindezek a megoldások
          több  résztvevôvel  is képviselték magukat a tesztmezônyben,
          s  --  kapacitása  okán  --  besoroltuk  közéjük  a korábban
          (CHIP,  '93/6,  43.  oldal) már tesztelt Floptical meghajtót
          is, ez volt a ""+1".

          A  teszthez  használt  PC  kiválasztásakor a nagy sebességet
          tartottuk  szem elôtt, hiszen ekkor tudjuk legjobban mérni a
          merevlemezek   közti   sebességkülönbséget   (lásd  bevezetô
          cikkünket   ebben   a   számunkban).  Az  elôször  kiszemelt
          486DX2/66-os  géppel  sajnos  nem tudtunk zöldágra vergôdni.
          Lapzártáig   még   nem   derült  ki,  pontosan  mi  a  baja.
          Mindenesetre  változatos  hibaüzenetekkel  utasította vissza
          minden  próbálkozásunkat,  amellyel életre próbáltuk lehelni
          ôkelmét. Végül egy 33 MHz-es 486-osra esett választásunk.

          A  sebességmérésekhez  némileg átalakítottuk az Eurotesztet.
          Elhagytuk  a hardverközeli méréseket, s bevettünk négy újabb
          alkalmazást.   Igaz,   hogy  ezzel  részben  elvesztettük  a
          korábbi  mérésekkel  való  összevethetôséget, ám nyertünk is
          az  átalakítással. A hardverközeli mérések egy része ugyanis
          a  processzorral  és  a  memóriával foglalkozik -- ezek most
          úgyis   érdektelenek.   Más   részük   ugyan  a  merevlemezt
          vizsgálja,   de   eléggé  hardverközeli  módon  ahhoz,  hogy
          képtelen   legyen  meghatározni  például  egy  printerportos
          merevlemez    sebességét.    Ez    egyébként    a    legtöbb
          benchmark-jellegû   lemezmérésre   jellemzô:   vagy  nem  is
          hajlandók  egyes speciális merevlemezekkel foglalkozni, vagy
          nem  értelmesek  az általuk adott értékek. Sok közülük még a
          SCSI     merevlemezekkel    sem    tud    megbirkózni.    Az
          alkalmazásokkal  szerencsére nincs ilyen probléma. Ezért, no
          meg  a  kapott adatok értéke, értelme miatt is tesztjeinkban
          egyre   inkább   elôtérbe  kerülnek  az  alkalmazások  --  a
          felhasználók  számára  végül is az így kapott adatok mondják
          meg,  ténylegesen milyen sebességváltozásra számíthatnak egy
          hardverelem cseréjekor, beillesztésekor.

          Mint   bevezetô   cikkünkben   említettük,   a  legkönnyebb,
          legkellemesebb   a   SCSI   merevlemezek   használata.  Kell
          hozzájuk  egy  vezérlô  (sajnos  a  jobbak elég drágák), egy
          kábel  (a  vezérlôkhöz adnak), s csatlakoztatásuk (tápkábel,
          adatkábel)   is   egyszerû.  Az  IDE  merevlemezekkel  sincs
          másképp.  Egy  második meghajtó beépítése azonban IDE esetén
          komoly  problémákkal  járhat,  míg SCSI esetén általában nem
          kell   tartanunk   ilyesmitôl.   (Bevezetô   cikkünkben  már
          leírtuk,  milyen  problémákkal találkoztunk IDE merevlemezek
          párosítása   során   eddig.)  A  printerportos  merevlemezek
          illesztése  is  egyszerû  --  feltéve,  hogy  a  printerport
          kétirányú.  Ha  nem, akkor egyszerûen nem tudjuk használni a
          printerportos  merevlemezt  (az egy- és kétirányú párhuzamos
          portok  problémáját  már  bemutattuk  --  CHIP,  '93/4,  39.
          oldal).  A beépítés ezeknél elmarad, viszont telepíteni kell
          a        kezelésükhöz,        illesztésükhöz       szükséges
          meghajtóprogramo(ka)t.  Bár  ezek  memóriaigénye  visoznylag
          kicsi,  de  alkalomadtán  ebbôl  is  fakadhatnak nyilvánvaló
          gondok.  Bár  a  ""printerportos"  jelzô több szempontból is
          pontatlan,  egyszerûsége  miatt  (a  ""kétirányú  párhuzamos
          portra kapcsolható" helyett) ezt használjuk a továbbiakban.

          Néhány   szót   sebességtesztjeinkrôl.   Eddigi  alkalmazási
          tesztjeinket  --  adatbáziskezelés  (dBase),  DOS-mûveletek,
          programfordítás   (Turbo   Pascal),  táblázatkezelés  (Lotus
          1-2-3),   Windows,   szövegszerkesztés   (Word)   --   három
          területen egészítettük ki.

          Egyrészt  egy adatátviteli sebességet mérô programmal, amely
          nagy,   64   Kbyte-os   blokkokat  ír  a  lemezre  és  aztán
          visszaolvassa   ôket,   s   a  mérési  eredményeket  Kbyte/s
          értékben  adja  meg.  A  kapott értékek például a multimédia
          (kép-  és  hangfeldolgozás)  jellegû  alkalmazásokhoz  adnak
          megítélési   alapot,   hiszen   ezeknél   a  merevlemezeknek
          elsôsorban  az  adatátviteli  sebessége  a fontos. Az átvitt
          adatmennyiség  révén  (300  blokk, azaz 18,75 Mbyte) a mérés
          elkerüli  a  benchmarkok  egyik  fô  hibáját,  hogy  a velük
          kapott   eredményeket   erôsen   befolyásolja   a  különféle
          (merevlemezbe,  vezérlôbe)  épített ""hardveres" cache-ek és
          a lemezcache programok jelenléte, mérete, beállítása.

          Másik  kiegészítésünk  két  elterjedten használt víruskeresô
          program:  a  McAfee-féle  ViruScan  és  a Rudnai Tamás által
          készített   Virkill   legújabb  verziója.  Napjaink  szomorú
          valósága,  hogy  a  víruskeresô  programok  is  a  mindennap
          használt  szoftverek  közé  kerültek  -- tesztünk módosítása
          ebben  is  követi  a  változásokat.  Azért  vettünk  be  két
          víruskeresôt  is  a tesztbe, mert erôsen eltérô a mûködésük:
          a  ViruScan  (SCAN.EXE)  sokkal több vírust keres, a Virkill
          csak  a magyar specialitásokat, s ennek során kiaknáz néhány
          gyorsítási   lehetôséget,  amit  a  hardver  (a  merevlemez)
          lehetôvé  tesz. Futási idejüket ezért eltérôen befolyásolják
          például     a     printerportos     illesztések     szokásos
          merevlemezekhez képesti specialitásai.

          Harmadik  kiegészítésünket  a  különféle  tömörítô programok
          egyre    gyakoribb    használata   indokolta.   A   jelenleg
          legnépszerûbb  tömörítô  program,  az  ARJ 2.30-as verzióját
          használtuk  a  mérésekhez.  Igaz, megjelent 2.41-es verziója
          is  (több  közbülsô béta-változat után), de a 2.41-es néhány
          újdonsága   és  kis  sebességtöbblete  nem  indokolta,  hogy
          lecseréljük a tesztbe beépített korábbi verziót.

          Végül  a mechanikai mérésrôl. Merevlemez-tesztünkre készülve
          elbeszélgettünk  a  szakterület  neves hazai cégének, a Kürt
          Kft.-nek  szakembereivel.  A  merevlemezek megbízhatóságának
          vizsgálatára   ôk  sem  láttak  laborkörülmények  között  is
          járható   utat  (a  gyári,  tömeges  mérések  számunkra  nem
          elérhetôk).  A felhasználói tapasztalatok esetlegesek, ezért
          aligha  ítélhetô  meg ilyen alapon az egyes gyártók, típusok
          minôsége.  A kereskedôi tapasztalatok nyilvánvalóan az adott
          cégek  ""kincstárának"  részei,  ehhez  sem juthatunk hozzá.
          Viszont  felajánlották rezgésvizsgáló célmûszerüket, amit mi
          örömmel   elfogadtunk  (lásd  keretes  cikkrészletünket).  A
          kapott   eredmények  sajnos  nem  olyan  egyértelmûek,  hogy
          messzemenô következtetéseket vonjunk le belôlük.

          A mezônyt csoportokra bontva tekintjük át.


                                  @VPocket Hard Diskek@N

          A   szingapúri   KT   Technology   cég   által   gyártott  kis
          printerportos    ""zsebvinyókat"   egyszer   már   részletesen
          bemutattuk   ('92/11,   48.  oldal).  Ezúttal  a  40  Mbyte-os
          mellett  60  és  80  Mbyte-os társa is indult a versenyben. Ha
          a   hordozhatóság  szerint  sorrendbe  állítanánk  a  mezônyt,
          akkor  e  három  ""törpe"  gyôzne az összehasonlításban -- kis
          méretüknek,     meghajtóprogramjuk     kis    memóriaigényének
          (1424--1440    byte)    és   nem   utolsósorban   viszonylagos
          olcsóságuknak   köszönhetôen.  Sebességük  azonban  elmarad  a
          SCSI   szabványt   követô   printerportos  vinyóké  mögött.  A
          cserélhetô  lemezes  printerportos  Syquest  meghajtó  mellett
          viszont  az  szól,  hogy  kapacitása  könnyebben igazítható az
          átvinni   kívánt   adatmennyiséghez.   A   PHD-k   elônyei  és
          hátrányai   tehát  egyértelmûen  kijelölik  azt  a  területet,
          ahol érdemes lehet mellettük dönteni.


          @V                                 @VIDE-k@N

          Ebbe  a  csoportba  tartozik a mezôny zöme, 13 meghajtó. Két
          nagy   vincsigyártó,   a   Quantum   és  a  Seagate  hat-hat
          meghajtója  mellett  a  Syquest  egyik  új  terméke, a 3 1/2
          colos,  105  Mbyte  kapacitású cserélhetô lemezes meghajtója
          is  ide  tartozik.  Utóbbi  meglepôen  jól állta a sebességi
          összehasonlítást,      valóban      ""merevlemez-sebességû".
          Bejelentették  a  Syquest-sorozat  következô,  2  1/2 colos,
          42,8  Mbyte  kapacitású  tagját  is,  amely bár kapacitásban
          nem,  de  (gyári  adatai alapján) sebességben méltó társa az
          eddigi típusoknak.

          Jól  megfigyelhetô,  hogy  a  kapacitás  növekedtével mind a
          Quantum,  mind  a  Seagate IDE meghajtói egyre gyorsabbak. A
          kisebb  kapacitású  meghajtóknál  a  Quantumok  vannak enyhe
          sebességi   fölényben,   de   a  ""felsô"  végen  a  Seagate
          uralkodik:   két   legnagyobb  IDE  winchesterének  átviteli
          sebessége  megközelíti  a  SCSI  vinyókét, s az alkalmazások
          még  gyorsabban  is  futnak rajtuk, mint a SCSI-kon. Érdekes
          összehasonlítani  a  két-két  ""ikervinyó": a Quantum PD LPS
          240S  (ebbôl printerportos illesztésû is volt a tesztben) és
          240AT,   illetve  a  Seagate  3283A  és  3283N  eredményeit.
          (Kapacitásaik  apró  eltérésének  oka feltáratlan rejtély --
          egyértelmûen    azonos,   csak   éppen   eltérô   illesztésû
          típusokról  van szó.) A két ""meccs" eredménye 11,68:11,13 a
          SCSI,   illetve  11,20:10,31  az  IDE  szabvány  javára.  Az
          árakban  (a  vezérlôk,  illetve illesztôk árai miatt) sokkal
          nagyobb  különbségek vannak -- az IDE javára. Ha eltekintünk
          az   IDE  gondjaitól  (a  párosítási  problémáktól,  illetve
          attól,  hogy  a  meghajtók  számának tipikusan kettô a felsô
          korlátja),  akkor  mindez  az  IDE  vinyók jövôbeli fölényét
          jelezné  elôre. De sajnos nem mindig tekinthetünk el ezektôl
          a gondoktól.


                                          @VSCSI-k@N

          Egy  belsô  és  egy  külsô (utóbbi printerportos) cserélhetô
          lemezes   Syquest  meghajtó,  egy  Floptical  meghajtó,  egy
          printerportos   Quantum,  és  négy  nagy  merevlemez  (három
          Quantum  és  egy  Seagate)  tartozik  ebbe  a  csoportba.  A
          csúcsigényekhez  szánt  ""nagyok"  közt  ismét  a  Quantumok
          vezetnek.  Érdekes  azonban,  hogy  az  óriási  adatátviteli
          sebesség  az  alkalmazások  többségében  nem jut érvényre: a
          hosszabb  elérési  idô  -- amit a SCSI felépítése miatt csak
          közvetve  lehet  kimérni  (mi nem is foglalkoztunk ezzel) --
          nagyobb  hatással  van  az  alkalmazások  futási idejére. Ez
          bizony  behatárolja  a  SCSI  vinyók birodalmát: ott érdemes
          mellettük  dönteni,  ahol  a nagyobb költséggel (a meghajtók
          csak  picivel  drágábbak az azonos kapacitású IDE-knél, de a
          jobb  vezérlôk  szép  summába  kerülnek!) és a picit lassabb
          mûködéssel  szemben  a könnyû illeszthetôség és bôvíthetôség
          (hét  meghajtóig  szaporítható a számuk egyazon vezérlôn), s
          a  nagy  adatátviteli  sebesség  szempontjai  közül  dominál
          valamelyik.  A  Floptical ezúttal is azt hozta, amit ('93/6,
          44.   oldal)  egyszer  már  kimértünk  rajta:  inkább  óriás
          floppynak  tekinthetô, mint akár a printerportos zsebvinyók,
          akár  a  Syquestek  versenytársának.  Ráadásul  ugyanabba  a
          problémába  ütköztünk  újramérésekor,  mint  a külsô Syquest
          meghajtóval  (lásd  alább):  a Word teszt egy hiányzó file-t
          (SPELL-AM.LEX)  kért,  ami  egyébként  nem szükséges a teszt
          lefutásához.  Meglepô  eredményt  produkált  a printerportos
          Quantum   meghajtó:   a   dBase  tesztben  lehagyott  néhány
          beépített   vinyót   --   igazán   szép   teljesítmény   egy
          printerportos meghajtótól.

          A  külsô  Syquesttel némi problémánk támadt a tesztek során:
          a  Lotus-teszt  elején,  a  Lotus bejelentkezô képernyôjénél
          lefagyott   a   gép.   A  hiba  okát  keresve  kiiktattuk  a
          CONFIG.SYS-bôl   a   QEMM  v7.0-t,  hátha  vele  akad  össze
          valamiképp.   Nos,   a   Lotus-teszt  ""megjavult",  viszont
          lefagyott    a    Microsoft    Word,   szintén   induláskor.
          Lemeztesztekkel  próbálkoztunk  --  az ARJ elôször két hibát
          is  talált  egy  felírt  szeletben,  majd  simán lefutott, a
          lemez  teleírásáig.  A  Norton  Disk  Doctor semmi hibát nem
          talált.   Lemezcsere,   driverek  újratelepítése  floppyról,
          doksivizsgálat.  A  README  file  azt  állítja,  a  driverek
          szeretik  a  QEMM-et,  még  a  felsô  memóriába is ragyogóan
          betölthetôk.   Memóriaterületet   csak   SCSI  vezérlô@Kkártya@N
          esetén  kell  kizárni a QEMM indításakor. Az újratelepítések
          után  hibátlanul  lefutott  minden  --  kivéve a Word-teszt.
          Lefagyott.   ùjrabootolás,   kézi  Word-indítás.  Fut.  Majd
          hiányol  egy olyan file-t (SPELL-AM.LEX), ami nincs is benne
          a  tesztben.  A  beküldô  Ant  cég újabban nem a teszt során
          használt  Trantor SCSI vezérlôt adja -- ára miatt -- a külsô
          Syquestekhez,  hanem a szintén printerportos Pro Convertort,
          amit  mellesleg  a  teszt  során a külsô Quantum meghajtóhoz
          használtunk.  Ez  a  pillanatnyi  állás,  a  problémára  még
          visszatérünk.


                                       @VCHIP-TIPP@N

          Ezúttal  sem  volt  könnyû  a döntés, melyik vinyónak adjunk
          CHIP-TIPP-et.  Most  azonban  nem  azt volt nehéz eldönteni,
          hogy  melyek  a legjobbak, hanem az, hogyan csoportosítsuk a
          mezônyt.  Végül  négy  részre osztottuk. A legelterjedtebben
          használt   IDE   merevlemezek  közt  a  Seagate  ST3600A-nak
          szavaztuk   meg  a  CHIP-TIPP-et,  SCSI  vinyókat  felülmúló
          sebessége  miatt.  A SCSI csoportban a Quantum LPS 525S-é az
          elsôség  és  a  CHIP-TIPP. A cserélhetô lemezes csoportban a
          Syquest  SQ5110-é a CHIP-TIPP, merevlemezekével összemérhetô
          sebessége   és   egyszerû  illeszthetôsége  (IDE)  miatt.  A
          printerportos  (és  ezáltal  hordozható) merevlemezek közt a
          PHD80-ra  esett  választásunk. ùgy véljük, akinek hordozható
          merevlemezre   van   szüksége,  elsôsorban  hordozhatóságra,
          másodsorban   (viszonylag)   olcsó   árra   vágyik,  s  csak
          harmadsorban   kissé  nagyobb  sebességre,  amit  például  a
          printerportos Quantum LPS240 nyújthat számára.

          Ezúttal  is  kijelenthetjük  (lassan  közhellyé  válik  ez a
          megállapítás):  a  termékek  eltérései, speciális elônyei és
          hátrányai   miatt   mindenkinek  magának  kell  mérlegelnie,
          melyiket  érdemes  leginkább  választania  -- a mi ítéletünk
          ennek  során  csak  segítheti.  A SCSI csoportban viszonylag
          egyértelmû  az elsôség: mindegyik meghajtó sokba kerül, s ha
          már  fizetni  kell,  akkor  a  legjobbat  érdemes venni. IDE
          meghajtót  ma az vesz, akinek nincs pénze SCSI-ra (az óriási
          többség  ilyen).  Számukra nyilván sokat nyom a latban, hogy
          a  nagyobb  kapacitású merevlemezek sokkal többe kerülnek --
          s  tippünket  a  legnagyobb  IDE kapta. A cserélhetô lemezes
          csoportban   három  Syquest  versenyzett  egymással,  s  még
          közülük  sem biztos, hogy a 3 1/2 colos a legjobb választás:
          a   meglévô  Syquest  lemezállománnyal  való  kompatibilitás
          sokkal  fontosabb  lehet  holmi  sebességadatoknál, s az IDE
          interface  is gyengítheti a 3 1/2 colos Syquest megítélését.
          A     printerportos/hordozható     csoportban     felvethetô
          ellenvéleményrôl  kissé  fentebb  már  írtunk.  Egy  azonban
          biztos:  a  CHIP-TIPP-es  merevlemezek  megérdemelten kaptak
          tôlünk elismerést.

          @KBérces László -- Krizsán György@N


          @VMûszaki és mérési adatok@N

          A  tesztelt merevlemezek többségét szállító Albacompnál most
          változnak  az  árak.  A  korábbi árak már nem érvényesek, az
          újakat még nem tudták megadni.

          A  méréseket  egy  korábban  már  tesztelt IBM/Albacomp True
          Power  486DX/33-as,  4  Mbyte  memóriájú  gépen  ('93/5, 21.
          oldal)   végeztük.   CONFIG.SYS:   @KDEVICE=QEMM386.SYS   RAM,@N
          @KDOS=HIGH,UMB,   FILES=30,   BUFFERS=48@N.   Az  AUTOEXEC.BAT-ban
          nem  töltöttünk  be  semmilyen  TSR  programot. A módosított
          Euroteszt  súlyozása  a  következô  volt:  18,75 Mbyte írása
          10%,   olvasása   15%,   Scan   3%,   Virkill  2%,  Arj  5%,
          programfordítás  15%,  adatbáziskezelés  20%,  DOS-mûveletek
          15%,  táblázatkezelés  5%, Windows 5%, szövegszerkesztés 5%.
          Egyedül  a Windows-mérés súlya tûnhet aránytalanul kicsinek,
          de   sajnos   az   Euroteszt  I  Windows-mûveletei  nem  túl
          lemezigényesek.  A  mért  értékeket  a  gép  eredeti Quantum
          ProDrive     ELS     170AT     merevlemezének     értékeihez
          viszonyítottuk,  így  az  10,00  pontot  ért  el, míg a nála
          gyorsabbak   ennél   többet,   a  lassabbak  kevesebbet.  Az
          ""összpontszám"    így    egy   meglehetôsen   jó   (bár   a
          lemezmûveleteket   kissé  túlhangsúlyozó)  értéket  ad  arra
          vonatkozóan,  hogy  az  eredeti  merevlemez  helyére másikat
          beépítve  10,00 pont helyett milyen Euroteszt-pontszámot ért
          volna el az Albacomp-gép.


          @VForgó Morgó@N

          A  winchesterben  sajnos  mozgó  alkatrészek vannak. A mozgó
          alkatrészekkel  mindig  baj  van.  Az alkatrészek súrlódnak,
          kopnak,  a  készülék  elhasználódik. Nem közömbös, hogy mire
          számíthatunk,  mennyi  idô  múlva  megy tönkre a berendezés.
          Åltalános  szabály,  hogy  ha egy berendezés nagy mechanikus
          zajt  csap  mûködés  közben, az hamarabb hibásodik meg, mint
          az,  amelyiknek  az alkatrészei simábban futnak. A Kürt Kft.
          felismerve  ezt,  készített  egy  mérôkészüléket,  mellyel a
          winchesterek mechanikus rezgése mérhetô.

          A  legjelentôsebb  a  csapágyzaj. A mágneses réteggel bevont
          lemezek  egy  jól  csapágyazott tengelyen helyezkednek el. A
          nagy  fordulattal  forgó  lemezcsomag  kiegyensúlyozási hiba
          miatti  ütése  megviseli  az  egész szerkezetet -- szétrázza
          azt.   Ez   a   zaj   periodikus,   a   forgás  miatt.  Erre
          szuperponálódik  (ráül)  az  egyéb  részek  zaja. Ez alatt a
          fejmozgatást  és  az  esetleges szellôztetést kell érteni. A
          fejmozgás    zaja   általában   a   csapágyzajnál   nagyobb,
          véletlenszerû   zaj,  hiszen  a  fej  mozgásától  függ,  ami
          általában nem szabályos.

          A   méréseket   a  Kürti-féle  winchester  rezgésdetektorral
          végeztük.    A   mûszer   egy   kirugózottan   alátámasztott
          tárgyasztalból  és  egy  ehhez  kapcsolódó rezgésdetektorból
          áll.  A  mért  zaj nagysága és alakja oszcilloszkóp ernyôjén
          jeleníthetô  meg.  A  winchesterek  felpörgésük után a fejet
          inicializálják  (fejzajmérés),  majd  stabil  pörgô  szakasz
          következik (alapzajmérés).

          Az  oszcilloszkópos  mérés képét rögzítettünk. A képrögzítés
          nem    a    hagyományos   oszcilloszkópfotózással,   nem   a
          legkorszerûbb  digitális  képkirajzolással  (mert  nem  állt
          rendelkezésünkre  ilyet  tudó szkóp), hanem az oszcilloszkóp
          videokamerával  való felvételével történt. A felvett jeleket
          legegyszerûbb   lett  volna  egy  videoprinter  segítségével
          kinyomtatni,   de  mivel  már  az  sem  volt  nálunk,  ezért
          Videomovie  kártyán  keresztül  a  számítógépbe  juttattuk a
          képi  információt,  majd  a  kiválasztott képet a Videomovie
          segédprogramjával    kimerevítettük    és    lézerprinterrel
          kinyomtattuk.  îgy  a  kép  minôsége  jobb  lett, mintha egy
          szokványos videoprinterrel készítettük volna.

          A  felvételek  egyazon oszcilloszkóp-beállítással készültek,
          így   jól  összehasonlíthatók.  Van  olyan  vincsi,  melynél
          komótos,  nagy  szinusz  jelenik  meg forgáskor. Van, ahol a
          szinusz  kicsi.  A  szinuszra ülô zaj lehet csekély, de van,
          ahol  a rajta ülô zajpászma a nagyobb. Szerencsés esetben az
          ütésbôl  eredô  alapszinusz  is  kicsi  és  a  ráülô zaj sem
          jelentôs  (1.  kép).  A  szkópot hosszan utánvilágító üzembe
          kapcsolva  a  zajok  burkológörbéje látható, de ezek a képek
          kevésbé  értékelhetôk, csak akkor jók, amikor a zaj teljesen
          periodikus  (2.  kép).  Amikor  a  fejek  is mozognak, akkor
          minden megmozdul, jól látható ez a 3. képen.

          A  winchesterek nagy része egészen kis zajt termelt, de volt
          egy-két  elképesztô  traktor.  Åltalánosan igaz, hogy kisebb
          tömeg  kisebb  zajt  kelt.  A  2  colos Go-Drive tényleg nem
          tudta  annyira rázni a tárgyasztalt, mint egy teszten kívüli
          duplamagas   5  colos,  öreg,  agyonstrapált  kávédaráló.  A
          táblázatban  a  rezgés  csúcstól  csúcsig  mért amplitúdóját
          adjuk  meg.  Ahol az alapzaj és az alapszinusz összemérhetô,
          ott  egy  érték szerepel. Ahol két értéket adtunk meg, ott a
          zaj és az alapszinusz értékei külön szerepelnek.

          Winchestervásárláskor   természetesen  ezt  az  eszközt  nem
          tudja  mindenki  magával  vinni,  így  nem is lehet tanácsot
          adni  arra,  hogy  zaj  szempontjából  hogyan vásároljunk. A
          régi   winchestereknél  érdekes  ez  a  kérdés.  Amikor  egy
          használt    vinyót    vásárlunk,   akkor   nagyon   ajánlott
          meghallgatni.  Ha  alaphelyzetben  már  erôsen  sivít,  vagy
          valami  egyéb  fura  hangja  van,  akkor  jobb  egy másikkal
          kísérletezni,  mint  egy  szétesôfélben lévô mechanika miatt
          az  adatainkat  és  a  winchester árát együtt kidobni néhány
          hónap múlva.